Nagy öröm számunkra, hogy egy interjú keretében kicsit jobban megismerhetjük Fűzi Júliát a MEOESZ Agility Sportbizottság tagját, aki aktív sportolóként mesél nekünk az agility-ről, az életéről és arról, hogyan lesz egy kutyás sportból életforma.
Mindig kutyás voltál?
Az
attól függ honnan számoljuk a kutyás létet. Gyerekkoromban a lovakért voltam
megbolondulva, de belvárosi kislányként nem sok esélyem volt a lovazásra. Aztán
egy vidéki nyaraláson találkoztunk az első kutyánkkal, akit befogadtunk az
otthonunkba. Azt hiszem onnantól eldőlt a sorsom. Snufi egy husky-németjuhász
keverék kan volt. Fogalma sem volt a városi létről és hogy hogyan kell
nomrálisan viselkedni ebben a környezetben. Szóval voltak vele problémák, de
azt hiszem, nagyon sokat tanultam tőle akkor, 10 évesen.
Sportoltál is mindig a kutyáddal?
Snufi
problémás eb volt, eléggé antiszociális, szóval vele nem jártam még kutyaiskolába,
vele nem sportoltam. Viszont elolvastam az akkor elérhető összes
kutyakiképzésről szóló könyvet és az ott olvasottak és a saját ötleteim alapján
foglalkoztam vele. Snufit követte még
két befogadott kutya, velük már megfordultam a Top Mancson, aztán a Strázsában
kötöttem ki. Akkor ott Kivágó Arnoldék tartottak kiképzést, általuk egyenes út
vezetett a belgák felé. 14 éves voltam amikor megkaptam az első tervuerenemet
akit már kifejezetten agility sportra szántam.
Hogyan kerültél kapcsolatba az
agilityvel?
A
humán sportok mindig közel álltak hozzám. Bár magamtól sportolni csak az
egyetemi éveim alatt kezdtem rendszeresen, mindig nagyon szerettem a
testnevelésórákat, bármi jöhetett, én azt nagyon élveztem és sok sikerélményt
nyújtott. Az agilityben is az tetszett meg, hogy nemcsak a kutyák imádják
csinálni de a gazdinak is komolyan oda kell tennie magát ha eredményes szeretne
lenni a pályán. Aztán a kutyákkal való foglalkozás és a sport, illetve mozgás
iránti szeretetem egyszer csak összetalálkozott egy budapesti CACIB kiállításon,
ahol végignéztem egy agility bemutatót az akkori “nagyokkal”. A mai napig
libabőrös leszek ha visszagondolok erre, nagyon nagy élmény volt. A
Népstadionban a Körcsarnokban voltak a kutyás bemutatók, dugig volt a csarnok
nézőkkel, óriási volt a hangulat. Ilyet azóta is csak a nagy világversenyek
döntőjében tapasztaltam. Szóval teljesen magával ragadott az az energia és
impulzus, ami ott megérintett. Az agility szerelem volt első látásra, ami azóta
is tart.
Mióta űzöd ezt a sportágat?
Lassan
20 éve. Volt jó pár év kihagyás, amikor más irányba haladt az életem, és nem
volt lehetőségem agilityzni, de szerencsére ezt az időszakot rég magam mögött
hagytam.
Honnan származik ez a sport és
mióta örvend itthon ilyen nagy népszerűségnek?
Az
agility Angliából származik. Az angoloknak van egy nagy presztizzsel bíró lovas
versenye ,az Olympia amit évtizedek óta a mai napig minden évben megrendeznek.
A lovas versenyszámok szüneteiben, a program színesítésére szánták a kutyás
ügyességi versenyt, ami nagyon népszerűvé vált a szigetországban és villámgyorsan
terjedt el a világban. Vannak olyan országok ahol már több tízezer versenyzőt
tartanak nyilván, a sport népszerűségét az jelzi talán legjobban, hogy az FCI
Világbajnokságra minden évben egyre több ország delegál csapatot, idén rekordszámú,
43 országból érkeztek versenyzők.
Itthon
már több, mint 20 éves múltra tekint
vissza az agility. Egy maroknyi kis csapat honosította meg azt amit napjainkban
már sok százan űznek. A hivatalosan kiadott teljesítménykönyvek száma lassan
ezerhez közelít.
Milyen szintű megmérettetések vannak ebben a sportágban?
Itthon az Országos Bajnokság, és a EO – és VB Válogatók a legnagyobb megmérettetések. Ehhez csatlakozik 2018-ban a Hungarian Open, ami egy kétnapos nemzetközi verseny lesz Székesfehérváron, így hazai pályán versenyzhetünk erős nemzetközi mezőnyben.
Nemzetközi szinten a European Open és az FCI Világbajnokság mondható a legnagyobbnak, de számos nagyon színvonalas kupaversenyt rendeznek Európa-szerte, amelyen indulni szoktunk.
Áltában milyen fajta kutyákkal űzik
ezt a sportot, van egyáltalán jelentősége?
Alapvetően
minden fajta kutyával lehet agilityzni, bármilyen kutyának nagy örömöt nyújhat
a gazdival végzett közös munka és mozgás. A nagyon nagyméretű, vagy súlyos
testfelépítésű kutyák azok, akik a fizikai határaik miatt nem igazán tudnak az
agilityben magas szintre jutni. Versenyezni is bármilyen kutyával lehet, de a
gyakorlatban az látszik hogy a legeredményesebb versenyző mezőny leszűkül azon
néhány fajtára, amelyek az évek során a legtehetségesebbnek bizonyultak ebben a
sportban.
Milyen eredményeket értél el eddig?
Jelenleg
két versenykutyám van, mindkettő Border Collie. Jettel 5 éve versenyzem. 4
European Open-en és 3 Világbajnokságon vettünk részt válogatott versenyzőként. Tavaly, a
spanyolországi VB-n a csapattal nyertünk egy ezüstérmet, idén a cseheknél
rendezett VB-n egyéni 12. helyen zártunk, majd novemberben megnyertük az Országos
Bajnokságot. Tigi még fiatal, októberben volt 2 éves, de nagyon tehetséges
kutya. Vele egy svájci versenyen nyertünk nyáron open futamot (majdnem 200
páros között), illetve idén már bejutottunk OB döntőbe, ami nagy dolog egy ilyen
fiatal kutyától.
Van valamilyen távlati célod
kitűzve?
Ha
célra, mint eredményekre gondolsz, akkor nincs. Az agility egy nagyon
dinamikusan fejlődő kutyás sport, én pedig igyekszem képben lenni az
akutalitásokkal kapcsolatban. Ezért rengeteg anyagot nézek és olvasok online,
és sok külföldi szemináriumra járok. Azt vallom hogy mindenkitől lehet valamit
tanulni de talán a cseh – és a német agilityt érzem magamhoz a legközelebb
állónak. Nagyon szeretem és elismerem őket, szoktam mondani, hogy szeretnék úgy
tudni kutyát képezni mint a csehek, és úgy handlingelni (felvezetni a kutyát a
pályán) mint a németek. Ha ez megtörténik, nagy baj már nem érhet. Természetesen
fontosak az eredmények is, hiszen a nap végén ezek minősítik az elvégzett
munkát. Álszentség lenne azt állítanom hogy ezek nem fontosak számomra de amire
koncentrálok az nem az eredmény, hanem a saját –és kutyáim fejlődése, a nap –
mint nap elvégzett minőségi munka.
Igyekszem
minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy a kutyáim és én is csúcsformában
fussunk a fontos versenyeken. Az elmúlt évek tapasztalata alapján eléggé
letisztult fogalmam van arról, hogy mivel és hogyan érem ezt el. Ha a felkészülés
a tervek szerint sikerül, a jó teljesítmény is jön, vele pedig jönnek a jó
eredmények is. Ezért a mindennapi tervszerű felkészülésre koncentrálok, arra
hogy ez jól sikerüljön, a versenyeken pedig az a cél, hogy fegyelmezetten végigcsináljam
azokat a rutinokat amelyek hozzásegítenek a tőlem és a kutyáktól telhető
legjobb teljesítmény leadásához. Az, hogy mindez milyen eredményt hoz, már nem
csak rajtam múlik, ezért ezen nem is aggódom túlzottan.
Mióta vagy tagja a
Sportbizottságnak, illetve hogyan jött az életedbe ez az egész?
2017.
év elején kért fel Tráj Tamás a MEOESZ ASB elnöke, hogy vegyek részt a
bizottság munkájában. Nem hivatalosan már tavaly is sok támogatást nyújtottam
az ASB-nek, ami így az idei évtől már nem lehetőség hanem feladat és
felelősség. Mindig a vágyaim között volt, hogy hozzájáruljak az agility
fejlesztéséhez, népszerűsítéséhez. Volt pár év 2010 körül, amikor nem
sportkutyáztam aktívan, akkor pl a TF-re jártam sportmenedzsmentet tanulni.
Akkor fogalmam sem volt, pontosan mire lesz jó az egész, fogom-e tudni
hasznosítani a tanultakat, és ha igen, akkor milyen kontextusban. Most külön
öröm, hogy a tanulmányaimat is és az eddigi civil életben szerzett szakmai
tapasztalataimat is az agility sport fejlesztésére tudom használni.
Mit csinálsz a magánéletben, mivel
foglalkozol?
A
szakmai és a magánéletem határai meglehetősen összemosódnak, mert amikor nem a
saját kutyáimmal foglalkozom vagy az ASB-s dolgokat csinálom, tulajdonképpen
akkor is kutyázom. Vagy agility edzéseket tartok, vagy a saját sportkutyákra
specializálódott cégemmel kapcsolatos feladatokat viszem. Nagyon szerencsésnek
tartom magam, mert azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, annak ellenére,
hogy sokszor érzem komoly kihívásnak azt, hogy a feladataim között megtaláljam
az egyensúlyt. Amit igazán
magánéletemnek tekintek, az a családom, igyekszem minél több minőségi időt
tölteni a férjemmel és a kislányunkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése